Hannes Böhringer: Szinte semmi
Életművészet és más művészetek
fordította: Tillmann J. A.
Semmi különös
A fluxusról
"A figyelemnek azonban támaszra, támasztékra van szüksége. A művészetnek általában szüksége van valamire, ami megtámogatja, megkülönbözteti, nyomatékosítja: múzeumra, "fehér kubusra", oszlopra, talapzatra, keretre."
A fenti idézettel nyílt a korábban is emlegetett doktori jelentkezés. De vegyük sorra mindazt, ami még megtalálható az írásban. Mármint nem az enyémben, hanem az eredetiben, amiből a fenti két mondat származik.
Egy George Brecht partitúrával nyit a szerző. A fluxus egyik elképesztő találmányai a partitúrák: olyan receptek ezek, melyek alapján bárki rekonstruálhatja az alkotó művét. Tisztára mint egy szakácskönyvben. Végy egy telefont és várd meg, amíg az csörögni kezd. Majd az alábbiak szerint viselkedj:
"Three Telephone Events -
When the telephone rings, it is allowed to continue ringing until it stops.
When the telephone rings, the receiver is lifted, then replaced.
When the telephone rings, it is answered.
Performance note: Each event comprises all occurences within its duration. 1961."
A fluxus partitúrák ennyire konkrétak. Épppen ennyire. Rengeteg szabadságot adnak és éppen annyi útmutatást, amennyi képes ennek a szabadságnak egy kis határt szabni. Bár a határ nem is jó kifejezés, hiszen pontosan nem a határról van itt szó, hanem a határok hiányáról.
(Íme néhány példa az Artpool weboldaláról: The Fluxus Performance Workbook, szerkesztette: Ken Friedman, fordította: Szőke Annamária.)
Avagy John Cage klasszikusa: a 4'33", mely Böhringer szerint nem más, mint egy keret, a figyelemnek ad egy keretet, mely ebben az időben keresi a zenét, s találja meg önmagában, a környezetében, bárhol, csak a színpadon nem, ahonnan leginkább várható lenne.
Brecht szerint semmi különbség nincs a művek és bármely dolog közt, ekkor van szükségünk a keretre. A keret lehet bármi: egy partitúra, egy felhívás, egy posztamens, egy hely, egy idő, egy személy. Avagy Cage értelmezésében: a zene kerete a csend, mert "a csend teszi lehetővé a zene szüntelen eseményének meghallását". Valaminek a felismeréséhez kell annak hiánya is. Valaminek a hiánya meghatározza az ő létezését is. Feltételezi az ő létezését. Kiemeli a semmiből. Azzal, hogy van, azzal hogy nincs.
